A halál végleges, de amit már tudsz, az veled marad.
Pár évvel ezelőtt, amikor először hazajöttem Japánból, akkor két darab 25 kilós bőrönddel tértem haza. Ezekben a bőröndökben persze benne volt az a pár cucc, amit először magammal vittem, de nem voltam hülye, odafelé szinte üres kézzel mentem, hogy legyen hely a cuccoknak visszafele jövet. Ennek megfelelően a csomagjaim nagy része természetesen mangákkal és persze rengeteg figurával volt tele, amiket fillérekért szerezhettem meg a helyi boltokban.
Az ARVORE mindig ügyesen nyúl a nosztalgikus élményekhez, a Pixel Ripped játékok fejlesztői ezúttal is valami egyedit találtak ki és elhozták a YUKI-t, ami a japán akciós figurák és az a mögötti történetet hozza el egy egyedi formában.
A Yuki olyan, mint egy 3D-s Space Invaders játék, ahol nem egy űrhajót kell irányítanod, hanem egy játékfigurát kell megfognod, és mintha képzeletben játszanál „piú, piú” játékot vele, úgy kell lelőni az ellenfeleket és kikerülni az elénk kerülő akadályokat. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy jönnek új fajta ellenfelek, akadályok és természetesen érdekes bossharcok.
Alapfelállás szerint az egyik kezünkbe megfogjuk Yukit, akit a ravasz gomb megnyomásával tudunk tüzelésre ösztönözni és kerülgetni az ellenség lövedékeit, míg a bal kezünkben hűséges drón társa kerül, akivel nagyon szépen össze tudjuk szedni az elhullott ellenfelekből hátramaradt pontokat és életcsomagokat. Az elhullott pontokból végleges képességeket vásárolhatunk, ami azért is fontos, mert, ha meghal Yuki, akkor kezdhetjük a legelejéről a játékot, minden haladásunk elveszik.
Ilyen szempontból tehát a YUKI rendszere nagyon hasonlít a másik roguelike játékra, az Until You Fall-ra. Itt szintén a játék elejétől kell haladni előre és nézi a rendszer, hogy melyik volt a legtávolabbi pont, ahova eljutottunk. A pályák között pedig szintén megvehetjük a több élet, jobb felszerelés erősítőket, amikkel aztán még távolabbra juthatunk, egészen addig, amíg végig nem tudunk menni a játékon.
A megvásárolt felszerelés lehet az, hogy az utunk során jobb fejlesztéseket, több életet, nagyobb tűzerőt vagy akár drónokat is találhatunk, amik csatlakoznak hozzánk a harcba. Egyes drónok rakétákkal, míg mások irányított lövedékekkel segítenek legyűrni az ellenséget.
Yuki alapképességei közé tartozik, hogy képes áthatolhatatlan védőpajzsot emelni maga elé, amivel minden lövedéket megállít egy kis időre, illetve a drón társunk segítségével lefagyaszthatjuk a környező ellenségeket, így többé nem tüzelnek azok ránk. A gond az, hogy ezek a képességek nagyon lassan töltenek újra, így mindenképpen okosan kell felhasználni őket.
A pályák epizódokra vannak bontva, így a különböző epizódokban különböző tematika vár ránk, de maguk az ellenfelek és azok érkezése nem kiszámítható, minden véletlenszerűen generálódik, szóval nincs két ugyanolyan végigjátszás. A valóságban persze egészen hasonló az élmény, de mégse ugyanonnan jönnek az ellenfelek, nem annyira kiszámítható a játék. Ami viszont marad végig, hogy minden második epizód során egy főellenséggel találkozhatunk, akiket, ha legyőzünk, akkor megkapunk egy új Yuki figurát, akiknek megint csak egyedi képességeik vannak. Van olyan figura, amelyik rakétákat lő, van, amelyik célkövetős shurikenekkel próbálja tizedelni a veszélyt. Egy biztos, mindegyik figurának van előnye és hátránya és nem mindegyik fog kézre állni nekünk.
A Yuki meglepően megmozgat, hiszen a kis karakterrel nem csak célozni kell, hanem a rengeteg ellenséges lövedéket is ki kell kerülni, ezek a mozdulatok pedig engem a Dance Collider játékra emlékeztetnek. Sokszor nagyon apró réseken kell átsegítenünk Yukit, míg többször előfordul, hogy teljes testtel kell a veszélytől a legtávolabbi pontra vinnünk a kis bábut. Nem azt mondom, hogy fitnesz játék kategóriába kerülhetne a Yuki, de azt igen, hogy azért kellemesen átmozgat egy-egy végigjátszás. 1 óra mozgásra mindenesetre az Oculus Move 380 kalóriát kalkulált nekem.
A játék támogatja a teljes újrakezdési lehetőségét, vagyis, ha már túl erős a karakterünk, akkor könnyedén lenullázhatjuk a képességeinket, és ismét nagy kihívások elé állíthatjuk magunkat.
A játék amúgy nehéz, szóval nem hiszem, hogy sokszor nyomnánk a teljes újrakezdés gombra, hiszen így is szinte biztosan elvérzünk majd párszor. Ráadásul rengeteg minden történik a pályákon, ami miatt nehéz mindenre odafigyelni. Ha viszont el is jutunk egy-egy pálya végéhez, akkor ott fog várni ránk a főellenség, akiket egyedi módszerek segítségével tudunk majd csak legyőzni.
A játék grafikája nagyon jó, nagyon hangulatos keleti stílusú látványvilágban van részünk és többféle akadállyal kell szembenéznünk, ráadásul nem csak az ellenfelek változnak, hanem a ránk leselkedő veszélyek is. Van, hogy oszlopok dőlnek ránk, de az is előfordul, hogy egy meteormezőn kell átkelnünk. A látványra nem lesz panaszunk, minden nagyon stílusos és izgalmas.
Egy ilyen játéknál kulcsfontosságú a jó zene, a YUKI szerencsére ebben sem okoz csalódást, minden epizód tematikája izgalmas és egyáltalán nem megy az ember agyára hosszabb távon sem. A hangokra szintén nagy figyelmet szenteltek a fejlesztők és emiatt külön élmény játszani a játékkal.
Nagyon örülök, hogy az ARVORE ismét egy remek játékot készített, bár egy kicsit félek, hogy viszonylag réteg cím lesz a YUKI. Első ránézésre és videók alapján nem is tűnik annyira érdekesnek vagy nehéznek a játék, pedig amúgy ha kezünkbe vesszük a kis figurát, akkor egészen megváltozik a dolog és nagyon fogjuk élvezni az ütközeteket. Nekem 3 napomba telt, mire végigvittem a játékot és nagyon sokszor ott motoszkált a fejemben, hogy csak még egy kört, ezúttal tovább jutok majd és nem bírtam abbahagyni a próbálkozást. A játék indításától az utolsó boss legyőzéséig talán olyan 6-7 órát játszhattam, de ebben sajnos nem vagyok biztos, ezt az időt viszont nagyon élveztem.
YUKI
- Kategória: Rougelike, Bullet-hell
- Platform: Oculus Quest, PSVR és SteamVR
- Kényelem: Kényelmes
- Játéktér: Ülő vagy álló
- Történet: Fogjuk rá, hogy van
- Multiplayer: Nincs
Tesztkonfiguráció:
– Quest 2
Legutóbbi hozzászólások